Kaipl Ida

Kaipl Ida vagyok 1997.november 22.én születtem.
Jelenleg Lánycsókon élek a férjemmel és két közös kislányunkkal. Divna 7, Rea 4 éves.
Az ő nevelésük mellett, 2éve fittness instruktorként tevékenykedem, itt a garázsunkban kialakított edzőtermünkben. Illetve két kisebb faluba járok hetente többször alakformáló csoportos edzéseket tartani.
Igény szerint étkezési ajánlásokat, edzésterveket  is készítek a személyi edzések és csoportos órák mellett.
Hálás vagyok, hogy azzal foglalkozhatok, amivel mindig is szerettem volna, úgy érzem át tudom adni másoknak a sport iránti szeretetemet, alázatomat, és akaraterőmet.
Remélem a kislányaim is merítenek majd belőlem a késöbbiekben… nekem nagyon nagy motiváció volt az apukám életútja. Ő szintén egy sportos, tudatos, alázatos példamutató ember volt sokak számára.
Kislánykorom óta sportos voltam, a fizikai aktivitás nélkülözhetetlen volt a mindennapjaimban.
Több sportban is kipróbáltam magam, de a legnagyobb szerelmet a box jelentette, a nagyobbik kislányom születésééig. Onnantól átértékelődtek a dolgok, háttérbe szorult sok minden, főleg a magamra szánt idő, főleg a sport…
Végül a második kislányom megszületése után tudtam újra belevágni az aktív mozgásba, de innentől inkább már az alakformálás, szülés elötti alak visszaszerzése volt a cél.
Sok csoportos alakformáló órán vettem részt, de mindig hiányoltam valamit… Azt a megfoghatatlan valamit… amit – úgy érzem – én át tudok adni edzettjeimnek.
Ezért úgy döntöttem, a gyerekek nevelése mellett edzőként szeretnék dolgozni. Így megalakult a kis egyesületem, ami azóta is megy, bővül és imádom. Napi 4-6 órában.
Közben egy évvel ezelőtt megfogalmazódott az is, hogy mi lenne, ha kipróbálnám magam egy fitness testépítő versenyen? Amúgy is állandóan edzek, talán sikerülne elérni egy színpadra való formát? Motiválóbb edző lehetnék? Ezáltal többen jarnának hozzám?
Vaciláltam… aztán végül március elején felkerestünk egy nálam sokkal jártasabb embert ebben a témában.
Seplaky Gábor személyi edzőre bíztam magam az elkövetkezendő 8 hónapban. És milyen jól tettem… Úgy edzettem,ettem, aludtam és éltem ahogy az le volt írva. Nem mondanám könnyűnek, sőt… néha szörnyű volt. Az a rengeteg lemondás,áldozat… a gyerekek… Önzőnek éreztem magam, mert valami olyan dolgot próbáltam véghez vinni, aminek családomra nézve nem sok haszna volt. Csak az én álmom, amit kitűztem és foggal körömmel ragaszkodtam hozzá. De annyira megerősített lelkileg, és nagyon sokat tanultam közbem magamról, edzésről, étkezésről, hogy valóban megérte.
Minden nehézség ellenére, csodálatos első szezont sikerült edzőmmel véghezvinni. 3 versenyen vettem részt. Számomra meglepő eredményekkel. Hiszen nekem csak annyi volt a fejemben,hogy ne azzal tűnjek ki, hogy nagyon nem illek oda.
2 hónap pihenő és egy kissebb térdsérülés után jelenleg a következő őszi szezonra készülünk edzőmmel. Nekem Nincs nagy elvárásom magammal szemben, megint csak az, hogy ne lógjak ki negatívan a sorból. Jól szeretném érezni magam újra. És amiért hónapokig izzadok, lemondok, áldozok, csillogva bemutathassam, mint tavaly. Mert az egy nagyon felemelő érzés volt. Persze ismét minden ami tőlem telik, bele teszem a családi élet, munka és minden más mellett. Gábornak persze konkrét céljai vannak, de én csak rábízom magam és azt teszem amit mond.
Az odáig vezető utat pedig már talán ismerem?! És nagyon várom!